Pár érdekesség...

Pár érdekesség (legalábbis szerintem azok):

Kaptam egy levelet a bankunktól, hogy ősztől keresnek részmunkaidőben dolgozókat. Képzéssel együtt. Berni szintén kapott egy levelet, hogy valami hivatalba keresnek orvosokat, azt hiszem adminisztratív munkakörben. És mindezt úgy, hogy nem keresünk munkát, szóval meglepődtünk... A szomszéd csaj azt mondja, hogy ő még sosem kapott ilyen levelet, szóval nem tudom ez mennyire általános, lehet hogy csak az otthon lévőket keresik meg így, vagy a bevándorlókat, mindenesetre nekem szimpi ötlet :)...

Emma végre szobatiszta :)!

Zsolt elkezdett mentőzni, és amikor Salzburgba vittek beteget, akkor a mentőszemélyzetből mindenki kapott a kórháztól 1-1 csokit, csak hogy amikor ők döntenek, hogy hova vigyenek egy beteget (tehát amikor épp nincs aktuális előírás rá), akkor hozzájuk vigyék a pácienseket. Kicsit más hozzáállás, mint otthon, ahol mindenhol próbálják lepasszolni, továbbirányítani a munkát=betegeket. Korábban írtam, hogy amikor kevés meló volt a kórházban, akkor nem örültek az alkalmazottak, hanem aggódtak, hogy elveszthetik a munkájukat, ha nincs szükség rájuk... Kicsit előrébb néznek, mint mi...

Viszont pékek és cukrászok jöhetnének ide Magyarországról, mert a péksüti már este is száraz, másnap meg már ehetetlen, kifli nincs is, pedig a jó kis vizes kiflit zabálnák a gyerekek. A sütik meg számunkra ehetetlenek, a száraz piskóta itt a menő :(...

Sajnos román cigány kéregető megjelent itt is, a rét közepén. Elhajtotta őket a szomszéd, mert azt mondta, hogy azért a németeknél is van elég szegény, akkor már inkább nekik segít. Ami teljesen jogos szerintem. Pláne hogy a cigány ott anyázik a kórházban, hogy Romániában jobb az egészségügy, ott nem kell ennyit várnia, és persze rendel, hogy antibiotikumot akar... Ja és még németül sem tanul meg, csak ide jön élősködni, és még neki áll feljebb (forrás: Berni férje, Gábor)...

Na feladom, nem is ezeket akartam írni, de persze amint leülök, nem jut eszembe, hogy mit is akartam :(...

Jelentés

Hali!

Na hát a műtét ismét a szokásos volt: a fél órás altatástól 2 napig ki voltam ütve, első nap hánytam is jó néhányszor és csak este fél 9-kor sikerült hazajutnom, de útközben is 2x hánytam, majd beájultam otthon az ágyba. Még másnap is ki voltam ütve, sőt még harmadnap is éreztem kicsit a cuccokat, hulla voltam :(. A fémkivétel sem volt a legsimább, az egyik csavart ki kellett vésni, szóval a 10 perces műtét lett fél órás. De reméljük most már legalább jó lesz a lábam :)! Szóval a drukkolást kérem továbbra is :)! Most persze még fáj, meg még varratok is vannak, de Zsolt már 2x ügyelt, és túléltem egyedül a kölkökkel :)!

Most már itthon vagyunk újra, holnap már ovi is lesz, úgyhogy rázódunk vissza a "szabi" után a hétköznapokba. Bendzsó kicsit taknyos, de a csajok elvileg most jól vannak, nagyon remélem, hogy ez most így is marad, mert minden takonykórnál idegbeteg vagyok, hogy nehogy megint a fülére menjen Emmának. Az itteni FOG szerint most még nem kell műteni, de gondolom, ha megint süketül, akkor ő is már inkább a műtétre fog szavazni (a magyar FOG már most is azt javasolta).

Egyébként csak Bendzsó alvásával szenvedünk továbbra is :(...

Általában már szép az idő, úgyhogy végre egyre többet vagyunk kint :)!

A németekről akartam még írni, hogy jó hogy irigyli őket mindenki, hogy milyen gazdagok, de akiket eddig ismerünk, azok nagyon sokat is dolgoznak. Egyrészt a szombat gyakorlatilag munkanap (nem a kórházban), ha saját vállalkozásuk van, akkor ott dolgoznak, ha meg alkalmazottak, akkor otthon melóznak. Fűnyírás, kertészkedés, favágás, bármi, de tényleg mindig csinálnak valamit. Másrészt meg jó sokáig melóznak hétköznap is, vagy a melóhelyen, vagy ha nem ott, akkor otthon... Szóval megérdemlik, szorgalmasak, mint a hangyák. A szomszéd apuka pl. reggel fél 8-kor megy el, délben hazaugrik enni 1 órára, és este 9 körül szokott befutni. Szombaton is dolgozik, ha meg itthon van és még nincs sötét, akkor a traktorral nyomul, fát vág, szerel, fűt, stb. Azt se nagyon értem, hogy bírják, amikor pl. Náluk is van kisgyerek, úgyhogy ő se nagyon alhat sosem délig...

Na most ennyi, megyek jegelem kicsit a térdem :)...

Pussz