Kezdeti lelkesedés :)...

A kezdeti lelkesedésem még kitart, hogy írjak ide, csak épp időm nincs rá... De fejben már sok mindent megosztottam Veletek, melyek most persze, amikor materializálhatnám őket, nem fognak eszembe jutni :(...

Első hírem, elsősorban lelkes férfi olvasóim számára (haha - na Titeket pont nem fog érdekelni :) - Bendzsó ma elkezdett kúszni-mászni :)! Igazából még nem egyértelmű, hogy ez most kúszás vagy mászás, mindenesetre végre (8,5 hónaposan) ő is kúszómászó lett :)! Olyan fókás mozgás és az a durva, hogy már most nem emlékszem, hogy a csajok hogy is csinálták pontosan, pedig elvileg az sem volt régen :(...

Na erről jut eszembe, hogy az intellektuális frissességemről akartam rinyálni Nektek. Tegnap jöttem rá, amikor többször majdnem nekimentem vezetés közben másoknak, hogy hihetetlen leépülésem a vezetésre is kiterjed. Közel 4,5 éve rohadok otthon, minek következtében teljesen elsorvadt az agyam, és már attól is izgulok, ha el kell mennem bevásárolni. Ráadásul itt olyan tutyimutyi lassan vezetnek a vidéki németek, hogy tekintve, hogy amúgy is kb. kómában vagyok már évek óta (oka ingerszegény környezet okozta agyi leépülés, több éves alváshiánnyal súlyosbítva), képtelen vagyok vezetés közben ébren maradni :(. Ehhez jön még, hogy hiába vagyunk itt már majdnem 1 éve, én az óvónéniken, a bolti eladókon és a szomszédokon kívül senkivel sem találkozom, ami heti 3-5x10 perc német beszélgetést jelent. Így németből se nagyon fejlődöm és még mindig úgy viselkedem, mint egy fogyatékos, ha netán mégis valaki megszólítana :(. Röviden a tegnapi vezetési bravúrom után, ismét kétségbeesve konstatáltam, hogy totál értelmi fogyatékossá váltam az elmúlt évek során és csak abban bízom, hogy visszafordítható a folyamat, hiszen nem lehet, hogy az összes nagyobb gyerekes okos felnőtt eredetileg zseniből indult és a leépülés után csak okos maradt :). Ja és az ingerszegény alatt nem azt értem, hogy unatkoznék, mert ugye a kisfőnökök az időm többszörösét is szívesen kitöltenék, csak éppen nem egészen azt csinálom 24 órában, amit én is szívesen csinálnék - mikor lehet már végre rendesen legózni, vagy egy normális mesefilmet megnézni :)?

Másik téma, amiről még írni akartam, bár most alig jut róla eszembe valami, hogy milyen eltéréseket tapasztatunk ezen a német területen az otthoni viszonyokhoz képest:
- Elsőre nagyon meglepett minket, hogy milyen sokan cigiznek.
- Nem lehet sem szotyit (hámozva lehet), sem tökmagot (sehogy sincs) kapni, és a popcorn itt inkább édes (fúj), mint sós (sajtos nincs is),
- baracklék se nagyon vannak a boltban, viszont cserébe egy csomó egzotikus lé kapható - most már meg kell tudnom milyen is az acerola és a marakuja :)!
- Vezetésnél vigyázni kell, mert a zebrán körülnézés nélkül mennek át a gyalogosok (bár ez úgy tudom, Magyarországon vidéken is előfordul).
Aki nem tudná, mi most épp Westerwaldban, Hachenburg "nagyváros" (majdnem 6000 lakossal - ott a kórház is, ahol Zsolt dolgozik) mellett Gehlert faluban (kb. 600 lakos) lakunk. Az előzetes negatív híresztelésekkel ellentétben, itt (Németország többi részéről egyelőre nem nyilatkozhatok) írtó kedves mindenki, nagyon közvetlenek és nem is drága itt az élet. Mindenki nyugodt, udvarias és a magyar viszonyokhoz képest iszonyú keveset és nagyon nyugodt tempóban és körülmények között dolgoznak (persze ők úgy érzik, hogy halálra dolgozzák magukat :). Az időjárást leszámítva (hideg és állandóan esik) csak jót tudunk mondani erről a helyről és reméljük a bajor rész is hasonlóképpen kellemes lesz :)! Igazából csak a távolság és az időjárás miatt költözünk tovább, amúgy imádjuk az ovit, a házat, a főbérlőinket, és még a kórházat is :)! Ja és a táj is nagyon szép, zöld és sok a boci :)! Sőt itt a magyarokat is szeretik :)! A fél kórház magyar (tényleg sokan) és a történelem miatt is pozitív a hozzánk-állásuk.

Na persze most nem jut eszembe semmi igazán érdekes, de persze a szörnyek igényt tartanak a gépemre, úgyhogy most ennyi...