Fejlemények

Először is le vagytok cseszve, nem drukkoltatok rendesen, mert nem találtunk házat :(. Röviden a lényeg, hogy múlt pénteken láttunk kettőt, amiből az egyik jó lett volna, de versenyezni kellett érte. Le kellett adni az adatlapunk és az alapján választott a tulaj, hogy egyáltalán kivel találkozik :(. Mi meg olyan hülyék vagyunk, hogy csak következő csütörtökön jutott eszünkbe, hogy megkérjük a Zsolt leendő főnökét, hogy esetleg segítsen rá erre a döntésre (mivel a tulaj is orvos, bár nem tudtuk ki). Zsolt főnöke 3 perc alatt lenyomozta, felhívta, de addigra már kiadták a házat :(. A nagy gáz viszont az, hogy alig volt mit megnézni és azok még csak a közelébe sem értek ennek :(. Szombaton is láttunk 2 házat, majd vasárnap hazamentünk Magyarországra, mivel akkor nem is volt mit megnézni. Szerda délután pedig ismét visszamentünk Bad Reichenhallba, hátha addig az ingatlanosok találtak valamit, vagy megjelenik valami az újságban/neten, illetve megkértük az apartman tulajdonosait (ahol most laktunk), hogy keressenek nekünk Ők is. A srác taxis és az anyukája is állítólag mindenkit ismer a környéken. Tehát csütörtökön láttunk még 2 házat, az egyikben reménykedtünk, de ezek se voltak jók. Péntekre pedig nem is volt mit megnéznünk, mert az egyik ingatlanos eltűnt, a másik meg szívatott minket, de egyik sem tűnt érdemesnek a küzdelemre :(... Így pénteken ebéd után hazaindultunk (Gehlertbe), kis autózás után megálltunk egy játszóházban, majd csak vacsit után folytattuk az utat, így éjfélre értünk haza, de a kölkök így legalább jobban bírták. Azóta volt megint egy jelentkező a hirdetésünkre, az 5., de ez se lenne jó, túl messze van a kórháztól :(. Szóval nagy gáz van, nem tudjuk mi lesz, de nem egyszerű 650km-ről házat keresni, nem tudunk odaugrani, hogy tényleg jó-e, ha meg nincs ott az ember, nem csap le azonnal, akkor nincs sok esélyünk. Ja és a bonyodalmakhoz jön még, hogy elég nehezen értjük a bajor németet, pláne telefonon :(. Úgyhogy légyszi drukkoljatok nagyon, hogy visszamondja a jó házas és mégis megkapjuk mi, vagy hogy hirtelen felbukkanjon egy csúcs szuper ház, amit nem adnak másnak!!!

Másik téma amiről írni akartam, hogy bocsi annak a néhány embernek akivel találkozni tudtam otthon, vagy akivel telefonon beszélek, de olyan szintű beszédmegvonásban élek már majdnem 1 vagy inkább 4,5 éve (aki ismeri a Zsoltot, az tudja hogy vele nemigen lehet nagyokat dumcsizni, vagy legalábbis eléggé egyoldalúan :), hogy ha végre van kivel beszélnem, akkor egyáltalán nem hagyom szóhoz jutni. Tudom, hogy régen se beszéltem keveset, de most már annál is súlyosabb vagyok :(. Bocsi és azt sajnálom a legjobban, hogy így én alig tudok meg Rólatok valamit :(...

Harmadik érdekesség, ami miatt már panaszkodom egyeseknek egy ideje, hogy milyen szar a telefonom. Úgy tűnik kiderült, hogy mi ennek az oka. Párszor hozzányúltam most az úton a Zsolt telefonjához és teljesen bedöglött tőlem. Az internet se működik itthon mellettem, és most a mobilinternet se működött amikor a közelében voltam, plusz bekrepált már többször a laptopom is, most épp teljesen :(. Zsolt olvasta, hogy vannak emberek, akik ilyen hatással vannak az elektromos eszközökre. Úgyhogy ma vett nekem az érintőképernyős telcsim helyett, amit már gyűlölök, egy hagyományos nyomógombos Nokiát, úgyhogy remélem többet nem fogom spontán hívogatni a Hajnal Pepe cseh mobilját - ugyanis leggyakrabban azt hívogatta magától a tecsim :).

Jut eszembe, még nem írtam, hogy Emmát otthon is megmutattuk fülésznek és a jobb füle már jó, a bal még nem teljesen, és az orrmandulája is jobb. Most krémet kapott, meg melegíteni kéne és elvileg rendben lesz, vissza se kéne vinni. Azért mielőtt elköltözünk, elvisszük még itt 1x kontrollra, itt hallásvizsgáló gép is van, mert azért szerintem még nem tökéletes a hallása. Drukkolást kérünk ehhez is :)!

Valamit még akartam írni, de most nem jut eszembe... Ha beugrana és még időm is lenne, akkor megírom majd :)!

Puszik